Környezetvédelem

A fenntartható fejlődés története a 20. század második felére egyértelművé váló környezeti problémák, és azok emberi tevékenységre visszavezethetőségének felismerésével kezdődött. Az ipari fejlődést kísérő nagymértékű szennyezés, erőforrás-felhasználás és hulladékképződés a környezeti elemek (levegő-légkör, víz, talaj) romlásához, élőhelyek pusztulásához vezetett. Az 1972-ben publikált és nagy port kavart Római Klub első jelentése foglalkozott először tudományosan a fennálló termelési-fogyasztási rendszer hosszú távú globális következményeivel, és arra a következtetésre jutott, hogy az expanzión alapuló rendszer változatlan fenntartása a 21. század második felére a nyersanyagkészletek drasztikus csökkenéséhez, majd az ebből eredő gazdasági és népesedési katasztrófához vezet, amelyet ökológiai katasztrófa is kísér. A jelentés szerzői a megoldást a növekedés korlátozásában látták. Ez azonban elfogadhatatlan volt a fejlődő országok számára, akik a különbségek és a saját szegénységük konzerválását látták a növekedés leállításában. Az 1970-es évekre a gazdasági növekedés társadalmi kárai is egyre nagyobb méreteket öltöttek: népességrobbanás, egyenlőtlenség, szegénység, a világ számos pontján az alapvető szükségletek kielégítetlensége. Mindezek következtében a társadalmi problémák is hamar azonos szintre kerültek a környezeti problémákkal.

A fenntartható fejlődés 1987-től közismertté vált fogalma – egyfajta kompromisszumként – nem a növekedés megállítását és a környezet védelmének mindenek elé helyezését jelentette, hanem olyan fajta gazdasági növekedést, amely tekintettel van az ökológiai környezet és a társadalom érdekeire. Annak, hogy a fenntartható fejlődés fent leírt tartalmát máig hathatós eszköznek tartják a világméretű problémák orvoslására egyrészt a technológiai fejlődésbe vetett bizalom (a technika fejlődése a növekedés fenntartása mellett is képes lesz kiküszöbölni a környezeti károkat), másrészt az a feltételezés az oka, hogy a gazdasági fejlődés automatikusan maga után vonja a kisebb környezeti terhelést (környezeti Kuznetz-görbe) és a társadalmi jólétet (a szegénység, az egyenlőtlenség és a társadalmi kirekesztés megszűnését). A fenntartható fejlődés ilyen értelmezése azonban nem elégíti ki a mély-ökológia képviselőit, akik szerint abból adódóan, hogy az ökoszisztéma a földi élet fő-rendszere, amelynek a társadalom és azon belül a gazdaság alrendszerei, a környezeti érdekeket kell elsősorban figyelembe venni. A környezetvédelem és a fenntartható fejlődés globális szintű ügy, amelynek előmozdításában az ENSZ és az OECD nemzetközi szervezetek jelentős szerepet vállaltak. A fenntartható fejlődés eszméjét az Európai Unió az elsők között tűzte lobogójára.