Élménytársadalom, élménygazdaság

Gerhard Shulze német szociológus szerint szerint a fejlett országok társadalmát ma már az élményszerzés módja szerint lehet leírni, élménytársadalomban élünk. A jóléti társadalomban élők nagy része számára már nem az élet fenntartásának egzisztenciális gongjai, hanem az értelmes, élményekkel teli élet jelenti a fő kihívást. ” Az élménytársadalom egy olyan relative állítás megfogalmazó koncepció, amely történeti és interkulturális összehasonlításban viszonylag nagy jelentőséget tulajdonít az élményeknek a társadalmi világ felépítésében.”

B. Joseph Pine and James H.Gilmore amerikai szerzőpáros gazdasági oldalról közelít az élmény jelenséghez. 1999-as Élménygazdaság c. könyvükben azt állítják, hogy a jelenlegi szolgáltatásgazdasági korszak után attól különválasztva az élménygazdaság korszaka jött el. Tehát az alapanyagok, áruk, szolgáltatások korszaka után az élmények korszakába lépünk. Az élménygazdaságban a gazdasági tevékenység vagy szolgáltatás olyan beállításban, szinpadias megrendezésben részesül, mely bevonja a tevékenységbe a vásárlót és számára egyéni főszerepet, személyre szóló emlékeztes élményt biztosít. Ma már egyre több elemzés nyújt részletes leírást az élménygazdaság működéséről, bővüléséről, a vendégek, vásárlók igényeinek kielégítéséről, élményszerzésük feltételeinek megteremtéséről.

Az élménygazdaság logikájából következik, hogy minden olyan vállalatnak, hivatalnak, vállakozásnak, szervezetnek, amely alapanyagot termel, árucikket állít elő vagy szolgáltatást végez, tevékenységét abból a szempontból is végig kell gondolnia, hogy az milyen élményt biztosít vásárlóinak. Előrelátható, hogy a következő 5-10 évben nagyon sok termelő, szolgáltató vállalkozás az élménygazdaság elvei és premisszái szerint fogja átalakítani tevékenységét. A gyártási, szolgáltatási folyamat minden egyes mozzanatát átvizsgálják és továbbgondolják, miként lehetne vendégeik, vásárlóik számára tevékenységeiket ‘szinpadra’ állítani, a vendéget, vásárlót bevonni a tevékenységekbe és élményt szerezni számukra. Az élményszerzés, élménybiztosítás a gazdasági és társadalmi élet átfogó kategóriájává válik.

20-30 évvel ezelőtt a a fogyasztó még nem várta el – a turizmust és a szórakoztatóipart és a kultúrát leszámítva – hogy számára egy gyártó vagy szolgáltató emlékezetes élményeket is biztosítson. Az ipari, gyártási, szolgáltatási folyamatokban senki nem gondolt e tekintetben a fogyasztóra. Mára élménykereső és élményfogyasztó társadalommá váltunk. Hétköznapi tapasztalataink is ezt támasztják alá. ‘Élmény’-be botlunk minden sarkon. ‘Élménypark’, ‘élményfürdő’, ‘élménypékség’, ‘élménypizzéria’, ‘élményvadászat’, ‘élménykóstolás’, ‘élményfesztivál’ vagy a ‘vásárlás élménye’ kifejezések azt jelzik, hogy az élmény hétköznapi életünk, gondolkodásunk középpontjába kerül. Vajon mi van e sok élménykifejezés és az általuk reprezentált események, jelenségek mögött? Lehet, hogy ez a sok “élmény kategória” azt jelzi, hogy a XXI. században már már mi is beléptünk az élménygazdaság és élménytársadalom korszakába? Lehet, hogy a társadalami átalakulásban olyan új jelenséggel kell számolnunk, ami korábban csak szűkebb keretek között, adott ágazatokhoz, a turizmushoz, a művészetekhez és a szórakoztatóiparhoz kapcsolva létezett? Az élmény kategória mindent betöltő gyors megjelenése mit eredményez e korábbi ‘élményágazatokban’? Szűkíti vagy éppen tágítja lehetőségeiket és új teret nyit számukra? És mit jelent a vidék számára?

Az élménygazdaság kihívása a vidék számára

Az élménygazdaság térnyerése nagy kihívás a vidék számára. Vélhetően azzal fog járni, hogy a városokban, a nagy népességkoncentrációjú helyeken mindaz az élmény elérhető lesz, amit a vidék is kínál.

Ezek többségének hitelessége persze megkérdőjelezhető, mert kiszakítva eredeti környezetéből, mesterséges formában, sűrítetten vagy higítva, koreografáltan vagy spontánul a vidék értékeit ‘életszerűen’ fogja a városi környezetben színpadra vinni. Sőt, kreativitással és innovációval felvértezve az akár eredetibbnek tűnhet a valóságos vidéki vonzerőknél, értékeknél.

Az élménymédia pedig egyenesen a karosszékünk elé hoz olyan megrendezett látnivalókat, amelyek a hétköznapi életben aligha érhetők el. Az élménymédián keresztül a legegzotikusabb világ ömlik be a lakásunkba. Nem kell sehova utaznunk, ki sem kell mozdulnunk otthonról, ám vizuálisan részesei leszünk a természet titkainak, idegen tájak, emberek történeteinek, szokásainak.

Nyilván egy sörgyár vagy borospince számára az élményteremtés elég könnyen megy, hisz a termékek megkóstoltatása már ömagában élményt nyújt. Ha ehhez a készítés titkait, a cég történetét stb. is hozzáveszik, akkor már összetettebb élményt tudnak teremteni, főként, ha a vendégeket a kóstoláson kívül be is tudják vonni valamilyen tevékenységbe. Még a legreménytelenebbnek tűnő esetekben is lehet a tervezés, csomagolás, gyártás, szállítás, minősítás stb. egyes fázisaiban bekapcsolni a vendéget, vásárlót, ami nem veszélyes, de élményadó vagy kreatív feladat. A falusi, vidéki turizmus képviselőinek mindezt szem előtt kell tartaniuk, ha állni akarják a versenyt.

20 évvel ezelőtt a falusi, vidéki turizmus kényszer szülte innováció volt a vidéki családok, asszonyok részéről. A falusi turizmus a 90-es évek elején a meglevő helyi, háztartási erőforrásokra támaszkodott, a falusi asszonyok szakértelmére, szabadidejére, üresen álló épületekre, pincére, présházra, házi termékekre továbbá a szép környezetre. Mindez ma is fontos, de már nem elég. A jövőben az élményvezérelt kínálat kialakítása alapvető, ahol a vendég személyre szólóan részesül szolgáltatásokban. A közvetlen és a tágabb környezetnek szintén a vendég élményét kell segítenie.

Magyarországon egy tapasztalati megállapítás (Sipos Jánosnétól származik a 90-es évek második feléből, ) két csoportba sorolja a falusi turizmust kereső vendégeket. Van a “kényeztess” vendég és a “hagyj békén” vendég. Az első esetén a vendég elvárja a házigazdától, hogy lássa el jó falatokkal, adjon programot, biztosítsa számára kellemes élményekkel teli tartózkodást. Ebben az esetben a vendéglátó könnyen tud élménygazdaságot teremteni a saját portáján. A másik kategória legfeljebb az ágyat akarta, esetleg reggelit vagy vacsorát. Ez a fajta kereslet inkább a funkcionális felfogást erősíti és az olcsó turizmus irányába mutat. Kérdés, hogy milyen élmény fogja ezt a vendéget és barátait, családtagjait visszahozni, ha nem kötik élmények a vendégfogadó családhoz, a településhez?

A vidékben rendkívül sok élménypotenciál van. A vidéket nem lehet csak mezőgazdasági alapanyagtermelőként kezelni, a vidékben is benne van az élménygazdaság kifejlesztésének lehetősége. Vidéken a természetes és hagyományos értékeket, valóságos ízeket, a helyi hitelességet, emberközpontúságot sok-sok innovációval, új tálalásban kell bemutatni, egyedivé tenni, hogy az élménygazdaság korszakában a falusi/vidéki turizmus jól szerepeljen.

Ehhez viszont több és átfogó erőfeszítésre van szükség minden érintett részéről, legyen az falusi vendéglátó, helyi civil szerveződés, önkormányzat, turizmus marketing szervezet vagy kistérségi összefogás, minisztérium vagy Leader akciócsoport.

Dr. Kovács Dezső

egyetemi docens

MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet Pécs