A tervezett projekt területen lejátszódó korábbi fejlesztési folyamatok és együttműködések értékeléseA közös magyar-horvát határ és határtérség történetileg a legösszetettebb magyar államhatár-szakasz. Minden korábbi időszakban megjelent valamilyen formában a határ kezelésének, az egymás mellett, avagy egymással békésen együtt élés és együttműködő a mikéntjének a kérdése. A határ menté való együttélés és kooperáció teljesen új tartalmat kapott Horvátország 1991-es függetlenné válása, majd Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozása, illetve Horvátország jelenleg folyó csatlakozási tárgyalásainak tükrében. A magyar-horvát határon átnyúló kapcsolatok fejlesztésben mindenkor különböző szintű (nemzetközi, államközi, regionális, megyei, kistérségi, települési) érdekek jelentek meg, s ez napjainkban is alaphelyzetnek tekinthető, hiszen a magyar-horvát közös határ egyben az EU külső határa is, ugyanakkor már „NATO belső határ”, tehát védelem- és biztonságpolitika szempontjából egyfajta sajátos meghatározottsággal rendelkezik. A sokszintű meghatározottságok miatt nehéz a közös határtérségben végbemenő folyamatok analitikus jellegű elemzése, az egyes szintek és szereplők tényleges, a valóságban meghatározó jelleggel megjelenő hatásainak a felmérése. A kétoldalú magyar-jugoszláv kapcsolatokban az államszocializmus időszakában egyértelműen az államközi kapcsolatok dominanciájáról kell beszélnünk. Az államhatáron átnyúló kezdeményezések, együttműködések regionális szinten az 1970-es évektől kezdve bontakoztak ki. A Pécs – Eszék, Baranya megye és Eszék-Baranya közötti kapcsolatokban a kulturális együttműködés kapott kezdetben nagyobb hangsúlyt, később fokozatosan megjelentek a gazdasági, környezeti, turisztikai együttműködésre irányuló törekvések is. A kétoldalú együttműködések mellett megjelentek transznacionális jellegű kapcsolatok is. Horvátország – még Jugoszlávia egyik államalkotó tagjaként – vett részt az Alpok-Adria Munkaközösség (1978) tevékenységében, melyhez Baranya és Somogy megye mintegy tíz év késéssel csatlakozott. Az AAM az együttműködési térség egészére vonatkozóan végzett tervezési, tervegyeztetési tevékenységet. A közös határtérségben az AAM nem vált meghatározó jellegű szereplővé, nem indított el alapvetően új folyamatokat, de hozzájárult ahhoz, hogy a szomszédos területek gyakorlatot szerezzenek a nemzetközi együttműködés területén. A kétoldalú gazdasági együttműködés szempontjából lényegi döntés volt, hogy a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara 1996-ban Eszéken kirendeltséget nyitott, melynek elsődleges feladata az új helyzetnek megfelelően a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése lett. A PBKIM a déli kapcsolatok fejlesztését és elmélyítését stratégiai jellegű célként fogalmazta meg, már az 1990-es évek közepétől kezdve. Az 1990-es évek elejétől – az új gazdasági, társadalmi, politikai elvárásoknak megfelelően – újraindult a Dél-Dunántúl térségében a regionális (több megyét összefogó) struktúrákban való közös gondolkodás. Az elkészült regionális területfejlesztési koncepció (majd a különböző területi egységeket felölelő koncepciók sora) tudatosan számolt a régió államhatár-menti helyzetével, folyamatosan figyelmet fordítottak a határmenti, többségükben elmaradott magyarországi területek felzárkóztatási problémáira, s ennek során megfogalmazódtak a határon átnyúló kapcsolatok fejlesztésére irányuló igények is. Az időszak meghatározó sajátossága, hogy Horvátország, illetve a határmenti területei sok szempontból más helyzetben voltak, mint a magyar fél. A szomszédos országban, illetve annak határmenti területein más jellegű, az állam és a megyék szempontjából egyaránt létfontosságú kérdéseket kellett megoldani. A Szerbia elleni 1999 tavaszán végrehajtott NATO légi háború (melynek során Magyarország légterét is használták, de magyar erők nem vettek benne részt) az államhatáron átnyúló kapcsolatok tekintetében azért volt jelentős, mert a Duna-hidak lebombázásával megszűnt a folyón való szállítás lehetősége. A Duna és a Dráva közös érdekeltségű és kezelésű, nemzetközi jellegű Duna-Dráva Nemzeti Park létrehozása már Jugoszlávia felállásának időszakában felmerült, majd Horvátországgal kívánta Magyarország létrehozni, de ez nem sikerült. Csak a magyar oldalon jött létre a DDNP (1996), de a Park és a horvát oldal között (különösen a Kopácsi-réttel) szerteágazó és mély együttműködés alakult ki. A természet- és környezetvédelem a két folyó térségében stratégiai jellegű együttműködést jelent valójában mindkét fél részéről. Az oktatási kapcsolatok (alsó-, közép- és felsőoktatási szinten egyaránt) formálódása a kölcsönös előnyök alapján történt. Ebben a kapcsolatrendszerben kiemelkedő jelentősége van az egyetemek közötti (Pécs, Eszék, Tuzla, Bihács, Banja Luka) – változó intenzitású kapcsolatoknak és együttműködéseknek. A Pécs – Eszék közötti felsőoktatási és kutatási kapcsolatok az 1960-as évek végétől formálódnak. A közgazdasági, nemzetiségi nyelvoktatási kapcsolatok tekinthetőek a leginkább szervesnek. Horvátország 1998 elején állította helyre – nemzetközi együttműködés keretei között – a teljes területén szuverenitását. Ez tette lehetővé, hogy létrejöjjön a Duna–Dráva-Száva Euroregionális Együttműködés. Tuzla kanton bevonásával már kezdetben háromoldalú, majd a szerbiai városok érdeklődésével négyoldalúvá vált a DDSZEE tevékenysége. A DDSZEE keretei között nagy-ívű kezdeményezések születtek, különböző, ágazati bizottságok alakultak az egyes sajátos együttműködési területek fejlesztése érdekében, tudatos, kölcsönös ismeretterjesztő munkák indultak meg, de a szervezet egészében véve nem tudott az együttműködési fejlesztési tér motorjává válni. Lényegében 2000-től kezdve beszélhetünk arról, hogy a határ két oldalán működő területi és települési önkormányzatok tudatos, a közös határtérség szinte egészére kiterjedő kapcsolatépítésbe és folyamat-befolyásoló tevékenységbe kezdte. Ezek az önkormányzatok saját érdekükben fogalmaztak meg folyamatokat. 2001 októberében elkészült a közös programozási dokumentum (a dokumentum természetes módon támaszkodott a két országban önállóan kialakított, de a közös határ térségét érintő fejlesztési elképzelésekre), amely négy prioritást (gazdasági, munkaerőpiaci, felsőoktatási, természet-és környezetvédelmi) határozott meg. A magyar-horvát határszakaszon 2002-től megindultak a Phare CBC program előkészítő munkálatai. Már Magyarország európai uniós csatlakozási folyamatának előre haladása tette lehetővé 2003-ban a „Magyarország–Horvátország Kísérleti Kisprojekt Alap” létrehozását. A határon átnyúló Phare programok speciális területét alkotta a „Külső határok menti kezdeményezés program”, amely a 2003. évi pénzügyi megállapodás keretében 5,3 millió euró forrást nyújtott a magyar-ukrán és a magyar-horvát határtérségben, nagyobb infrastrukturális beruházások megvalósításához. Ennek keretében kiírt és sikeresen megvalósított projektek közül kiemelkedik a harkányi elkerülő út, de a gazdaság, az infrastruktúra, az idegenforgalom, az oktatás, a természet- és környezetvédelem szerteágazó kérdéseit egyaránt érintették a pályázatok. A térségi érdekek, a vízellátás- és kezelés szempontjából a „Dráva-program” érdemel kiemelt figyelmet. A horvát vízierőmű-építési törekvések feladása után megnyílt a lehetősége a folyó mindkét fél szempontjából elfogadható hasznosításának. A hasznosítási elképzelések eltolódtak a természet- és környezetvédelem, valamint az ökoturizmus irányába. A közös határtérség területfejlesztésének egyik meghatározó alapproblémája, hogy a közvetlen határtérség nem csak periférikus, de a két ország átlagához képest gyengén-fejlett is. A szomszédos határmenti területeknek elemi érdekük a határ nyitott jellegének a fenntartása, a működő töke bevonása a gazdaság, az oktatás, a környezetvédelem stb. területére. Az INTRREG III/A (Szlovénia-Magyarország-Horvátország Szomszédsági Program) meghirdetése és nyertes pályázatai 2004-től kiterjedtek a területi szint (megyék) és települések (mohácsi inkubátorház fejlesztése) mellett kiterjedtek az egyetemi innovációs transzfer-potenciáljának elősegítésére, a „Drávamenti Ökológiai Régió” létrehozásának az előkészítésére, az „Ős-Dráva Projekt” beindítására, a Dráván-való közlekedés biztonságának a növelésére. A különböző területközi, szervezeti, ágazati stb. pályázati lehetőségek, kiírások, illetve a sikeres pályázatok megvalósítása a legtöbb eredményt a gondolkodási struktúrák és törekvések kölcsönös megteremtésében hozták, az határ két oldalán létrejöttek azok az intézmények, melyek értékalapokon részt tudtak venni a közös munkában, egymás kölcsönös megismerésének a tényleges lehetőségei megteremtődtek. A sikerek mellett azt is le kell szögeznünk, hogy a határon átnyúló kapcsolatok és fejlesztések korántsem tudták dinamizálni egyik oldalon sem a gazdaság egészét, nem került sor mindenre kiterjedő infrastrukturális rendszerfejlesztésekre, de az együttműködések elősegítették a területi válságok kezelésének a megkönnyítését. Horvátország európai uniós csatlakozása, melynek nincs „kőbe vésett” időpontja, (de 2011-ben lehetséges) új lehetőséget teremt a határon átnyúló kapcsolatok fejlesztésére szinte minden területén. A Mura-Dráva-Duna vízrendszer európai jelentőségű és nagyságrendű természet- és környezetvédelmi megközelítést igényel. Ha van a két partot minden kétséget kizáróan összekötő közös érdekeltségű kérdéskör, akkor a három folyó adott szakaszának közös hasznosítása annak tekinthető. A környezetvédelem és az ökoturizmus összekapcsolása nyújthatja a közös folyószakaszok gazdasági hasznosítás egyik lényegi területét. Nem lehet cél, hogy a térség „gazdaságnélküli” rezervátummá alakuljon át, hiszen az itt élő emberek számára saját munkájuk bázisán kell perspektívát adni. A humántőke újratermelése, hasznosítása szempontjából kiemelkedő jelentősége van az oktatásnak, s azon belül különösen a felsőoktatásnak. Az egyetemek (a szűkebb projekt szempontjából a pécsi és az eszéki) rendelkezik azokkal a szellemi kapacitásokkal, amelyek révén a közös határtérség belső sajátossága, probléma-csomópontjai és a közös fejlesztési lehetőségek feltárhatóak. A térségben egyszerre van szükség a környezettudatos, társadalmi innovációs folyamatok új módon és új nagyságrendben való beindítására, az egyetemek térségi gazdaságfejlesztési mediátori szerepének növelésére, a permanens kritikai elemzés, a korrekciós lehetőségek feltárására irányuló kutatások folytatására.
Hajdú Zoltán
|
 |
 |
